A kutatás elsősorban arra a kérdésre próbált választ adni, hogy a felsorolt végzettséggel rendelkezők hol tudnak elhelyezkedni és munkavégzésükhöz elsősorban milyen készségekre, tudáselemekre van szükség. Emellett arra is fókuszáltak a kutatók, hogy megtudják: a munkaadók milyen igényeket fogalmaznak meg munkavállalóikkal szemben. A vizsgálat során felkeresettek a képzéssel kapcsolatban is megfogalmazhattak véleményeket, kritikákat, elvárásokat

A felmérés tapasztalatait összefoglalva elmondhatjuk, hogy az egyetemi képzés jelenleg nem veszi figyelembe a munkaadói - ezen belül elsősorban az üzleti - szervezetek igényeit. Ennek hiányában nem csak a munkaerő-piaci integrációt támogató képzés kialakításának a lehetőségei korlátozottak. Ez a kapcsolat-hiány a társadalomtudományi végzettségűek elhelyezkedését se támogatja, hiszen a munkaadói szervezetek vezetői nincsenek tisztában az egyetemi képzés tartalmával, követelményeivel, jellemzőivel. A bizonytalanság miatt a munkaadók nehezebben tudnak keresletet támasztani a végzettekkel szemben. Ez a probléma a legújabb tudományágak - elsősorban a kulturális antropológia - esetében hatványozottan, a szociális munka és szociálpolitika szakok esetében kevésbé jelenik meg.

Egybehangzó álltások szerint a munkaerő-piaci szereplőkkel történő kapcsolat erősítése előnyt jelentene úgy a képző intézmény, mint a munkaadók számára. Az egyetemi képzés a visszajelzések szerint túlságosan az általános elméleti ismeretek átadására koncentrál. A korábban említett kapcsolat kiépítése esetén a hallgatóknak nagyobb esélye lenne a gyakorlati tapasztalatszerzésre, a munkavállalás jellemzőinek és a munkaadók speciális igényeinek megismerésére. A gyakorlati tapasztalatszerzés jelentősége abban (is) rejlik, hogy lehetőséget teremt - a munkaadók által leginkább igényelt - készségek elsajátítására. A kommunikációs készségnek, a "team"-ben végzett munkára való képességnek, a pontosságnak, az önállóságnak és a rugalmasságnak ugyanis elsődleges szerepe van egy munkavállaló alkalmazása során.

A munkaadói szervezetek esetében a munkaerő-felvétel és az alkalmazás terén jelentene előnyt az együttműködés. Elsősorban a hosszú időt és a magas költséget igénylő betanítás rövidülne, illetve csökkenne le a kapcsolat kiépítése esetén. Az együttműködés erősítése azért is lenne fontos, mert az elhelyezkedést mindenhol megnehezíti a túljelentkezés és az alacsony fluktuáció. Ezek a problémák ráadásul akkor jelennek meg, amikor a felsőoktatási intézmények falai közül egyre nagyobb számban lépnek ki a munkaerő-piacra a diplomás munkavállalók: az állásokért folyó verseny egyre élesebb.

Tapasztalatunk szerint ezeknek a nehézségeknek az ellenére a társadalomtudományi végzettségűek jó eséllyel tudnak elhelyezkedni a munkaerő-piacon. Ebben a munkavállalókat leginkább az támogatja, hogy a képzés révén egyfajta szemléletre, beállítódásra tesznek szert. Olyan elméleti és módszertani ismereteket sajátítanak el az egyetemen, amelyek segítségével képesek lesznek az ok-okozati összefüggések feltárására, a rendszerben való gondolkodásra, a társadalmi jelenségek átlátására. Az ilyen szakon végzett munkavállalók tehát inkább a készségek terén vannak előnyben.

Az elhelyezkedés esélyeit a szociológusok és a szociálpolitikusok esetében tovább növeli, hogy egyfajta átmenetet testesítenek meg a humán és a reál végzettségű munkavállalók között. Az esszék és a szemináriumi dolgozatok megírása, a szociológiai, társadalompolitikai írásművek tanulmányozása és az esetleges gyakorlati munka mellett a módszertani képzés követelményeinek is eleget kellett tenniük a képzésben. Ennek a csoportnak a tagjai tehát egyfajta "hibrid", több területen bevethető tudással jellemezhetők. A felsorolt előnyök azonban - a kapcsolat hiánya miatt - nem egyértelműek a munkaadók számára.

Az egyetemmel való együttműködés kapcsán nyitottság jellemzi a munkaadókat. Az adott cég, intézmény, non-profit szervezet bemutatását célzó találkozók lebonyolításán túl a munkaadói szervezeteknél dolgozók előadásokat is tartanának az egyetemen. A munkaadók többsége nyitott volt arra is, hogy gyakornokokat fogadjon az egyetemről.

A kapcsolat kiépítésének az egyetem képviselői szerint azonban több nehézsége is van. A munkaadók képviseletét felvállaló, ezáltal a kommunikációt megkönnyítő ernyőszervezet hiányán túl a korábban említett információhiány is nehézséget jelent. Egy cég, egy intézmény, egy nonprofit szervezet emellett csak megfelelő anyagi háttér mellett, megfelelő stratégiai tervezést követően tudja körvonalazni a szakemberek iránti - jelenlegi és jövőbeli - igényét. Ezek hiányában egy munkaadói szervezetnek jó eséllyel alacsony az együttműködéssel kapcsolatos motivációja.

Fontos utalnunk az egyetemi dolgozók túlterheltségére is. Az akár több munkakör mellett számtalan más feladatot is ellátó munkatársak nem tudják magukra vállalni a partneri kapcsolat kiépítésével járó többletterhet.

A vizsgálat főbb tapasztalatai mellett a kutatók ajánlásait is tartalmazó bővebb tanulmány a www.kla.hu weboldalról tölthető le. 2006. november 24-én az ELTE Társadalomtudományi Karán egy konferencia keretében kerülnek ismertetésre és megvitatásra a kutatási eredmények. A konferencia részletes programja az idézett weboldalon érhető el.

---

Kapcsolódó állományok:

kut_rop.rtf
kut_rop.zip